Az ember nem szívesen áll sokszor fényképezőgép elé, főleg nem egy olyan ember elé, aki profi, és attól tartunk, hogy teljesen mű és beállított képeket fog készíteni rólunk, aminek semmi természetessége nem lesz, és nehéz egyébként is önmagának maradni az embernek, amikor tudja jól, hogy fényképezik, és minél szebb, minél jobb kedvű, minél frissebb szeretne lenni. Ezek a gondlatok pedig már elveszik annak a lehetőségét, hogy természetes és laza képek készüljenek rólunk. Persze abban az esetben, hogy ha a családi fotós mondjuk egy nagyon laza és iszonyatosan jó humorú fiatalember, aki pontosan tudja, hogy mit csinál és mit szerente elérni, akkor egy pillanat múlva már nem is gondolkodunk sem azon, hogy gép van a kezében, sem azon, hogy milyennek kellene lennünk, vagy hogy milyen képeket akarunk látni magunkról, csak az lesz fontos, hogy a pillanat tört része alatt készít egy-egy képet, és megéljük azt az egy adott pillanatot. Észrevétlen, minden erőtől és erőltetéstől mentesen, és ez nekem annyira megtetszett, hogy azt találtam mondani a férjemnek, hogy minden évben kell egy ilyen fotózást csinálnunk.
Szalai Balázs ugyanis kihozta belőlünk azt, amit eddig egyetlen fotós, még az esküvői fotósunk sem tudott, hogy felszabadult és jó hangulatban eltöltöttünk vele egy olyan fotózást, ami így élmény maradt mindkettőnk számára, és a képek is magukért beszélnek. Természetesek, de szépek és előnyösek rólunk. Azt hiszem, hogy egyszer mindenkinek ki kellene próbálni Balázzsal egy fotózást, aki azt gondolja, hogy nem lehet róla jó képet készíteni. Biztos vagyok benne, hogy az ő véleménye is megváltozna. Én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a nagyon jókedvű és kedves fiút, mert tudja, hogy hogyan kell az ember gondolatait elterelni arról, hogy fotózáson van, melynek a főszereplője ő. Én nagyon élveztem és már várom a következő ilyen kis családi fotózást, hiszen mindig annyira jó képek születnek.